A méhnyálkahártya minden ciklusban újraépül, hogy a megfelelő időben újra alkalmas legyen a megtermékenyített petesejt befogadására. Általában a menstruáció első napja utáni 23.
Ha a tüszőből felszabadult petesejt nem termékenyül meg, a sárgatest mintegy tíz napig fejlődik, majd sejtjei elfajulnak, nem fog elég hormont termelni, és a pete befogadására elkészült méhnyálkahártya vérzés kíséretében lelökődik: menstruáció.
A nőkben a nemi működés ciklusos (ez az ivarsejt és a nemi hormonok termelődésében, illetve a méhnyálkahártya szöveti változásaiban is megnyilvánul). A petefészekben a peteérés során a tüsző sejtjei ösztrogént termelnek (LH szerepe).
Izmos falát (simaizom) a méhnyálkahártya béleli. A méh élettani feladata, hogy a megtermékenyített petesejt benne induljon fejlődésnek.
A méh belső falát méhnyálkahártya (endometrium) borítja, amely két rétegből, az alaprétegből és a funkcionális rétegből áll.
Ennek eredményeképp visszafejlődik a méhnyálkahártya is, ez végül a menstruáció alatt leválik. Ez a szabályozó rendszer automatikusan újraindul, ha az ösztrogén és gesztagén szintje egy bizonyos értéken alulmarad.
Legbelső rétege a méhnyálkahártya. A méhnyakhoz szorosan illeszkedik a hüvely. A hüvely izmos falu cső, alsó része a gáton lévő üregbe nyílik. Nyílását vékony nyálkaredő, a szűzhártya veszi körül.
Ezután már sárgatestnek nevezik, és elkezdi a progeszteron termelését. A progeszteron hatására az ösztrogén által előkészített méhnyálkahártya alkalmassá válik az új élet kezdetét jelentő megtermékenyített petesejt befogadására.
 Lásd még: Nyálkahártya, Menstruáció, Petesejt, Hormon, Mirigy
  
|
RSS
