| |
boka Hires magyar népzenész (cigány) család, mely e század első negyedében tünt fel. A családi hirnév megalapítója Boka Sámuel volt, a Tisza-vidéken. Szül. Debrecenben 1808., megh. 1860 jul. 21. kora gyermekségében feltünt nagy zenei tehetségével.
boka A lábszár és lábfej közti csont. Származékai: bokázik. Ótörök eredetű: csagatáj bokay (juh sípsontja). Első magyar előfordulásaiban valóban sípcsont a boka jelentése.
Az izmok inai lefutásuk közben ugyanis - főleg a végtagokon (boka, kézujjak) - gyakran megtörnek, ill. csontos képletekkel érintkeznek.
- ínhüvelyek (a végtagok állandó például boka, vagy gyakori például csukló, ujjak megtörési helyein rendszerint erős leszorító szalagok alatt átfutó inakat körülvevő csőszerű, könnyű elcsúszást biztosító hüvelyek) ...
A végtagtelepek egyre inkább differenciálódnak, megjelennek az ujjak. A felső végtagon felismerhetővé válik a válltájék és a könyökhajlat, az alsó végtagon kialakul a térd és a boka. A köldökzsinór alatt megjelenik az ivardomb. Kialakul az arc.
nyak, torok, ádám csutka, váll törzs, mellkas, mell, has, nemi szervek, hát, kar, kéz, ujj, tenyér, csukló, alkar, könyök, felkar alsó végtag, comb, térd, lábszár, láb, boka, talp, lábujj, térdkalács ...
Fejlődésében bejárandó útja: a kotnyeles felületességtől az elmélyült valódi tudásig terjedhet. A Vízöntő aszcendens érzékeny testrésze: lábszár, boka, idegrendszer. Fejlődésében bejárandó útja: a bomlasztótól a békés forradalmárig terjedhet.
Alsó végén vaskos nyúlvány található rajta, ez a bel- vagy belső boka (malleolus medialis). A szárkapocscsont hosszú, karcsú, hátrafelé domborodó, pálca alakú csont.
Lásd még: Ember, Nyelv, Végtag, Szív, Csont
 
|