Az ultraibolya sugárzás a kémiai és biokémiai folyamatok serkentésében, valamint az élővilág evolúciójában is döntő szerepet játszott.
a Nap ultraibolya sugárzása befolyásolja az ózon-keltést, ez kihat az atmoszféra cirkulációjára
a napszél befolyásolja a felső atmoszféra elektromos jellemzőit, ez hat az alsóbb rétegekre is ...
ultraibolya sugárzás Ibolyántúli fény, UV-sugárzás. A látható fénynél kisebb, körülbelül 400 - 10 nm közötti hullámhosszúságú elektromágneses hullám. A légköri ózont létrehozó hatása miatt jelentős. UT (Universal Time) Világidő.
A csillag intenzív ultraibolya sugárzása a környezetében felmelegíti a port és a gázt, ezért az fényesebben ragyog az infravörös tartományban, mint a tőle távolabbi területek.
extrém ultraibolya sugárzás (EUV-sugárzás), mely a csillagközi tér semleges hidrogénatomjait ionizálja. A felsorolt okok miatt a világűrből történő UV-csillagászat 1975-ig elsősorban a 10 nm alatti tartományra koncentrálódott.
A nagytömegű csillagok erős ultraibolya sugárzásuk révén ionizálják a környezetükben lévő anyagot. Ezeket az ionizált zónákat II területeknek nevezzük, itt a hőmérséklet 10 ezer K körüli.
A H II-zónából kiszabaduló ultraibolya sugárzás ebben a rétegben elbontja a hidrogén-, szén-monoxid- és egyéb molekulákat, és gerjeszti, ionizálja a disszociáció végtermékeit. Jellegzetes sűrűségük >cm, hőmérsékletük 100 és 1500K között változik.
Erős ultraibolya sugárzásuknak köszönhetően ionizálják a körülöttük lévő gázanyagot, ezzel visszahatnak a környezetükben zajló csillagkeletkezési folyamatokra.
A kép közepén lévő két fényes csillag egy szoros kettős, ami igen erős ultraibolya sugárzást bocsát ki, mely fénylésre készteti a körülöttük lévő ködöt. Ezek a csillagok kb. 300000-szer fényesebbek, mint a mi Napunk.
Az R 136 halmaz csillagainak ultraibolya sugárzása felgerjeszti a környező gázanyagot, valósággal bevilágítva a területet. A Hubble képein így nagyszerűen tanulmányozhatjuk a por- és gázanyag szerkezetét, alakzatait.
A metán a Nap ultraibolya sugárzása hatására a mezoszférában CH2- és H2-re bomlik. Előbbi ezután más szénhidrogénekké alakul, miközben a H2 elszökik a légkörből.
A csillag kromoszféráját (a látható fotoszféra feletti vékony, forró réteg) az egyszeresen ionizált kálciumatomok által kibocsátott ultraibolya sugárzás tartományában vizsgálták.
Tudjuk, hogy időről-időre a Föld mágneses tere előjelet vált, és eközben a mágneses védőpajzs, mely véd minket a kozmikus hatások közvetlen érvényesülésétől, a kozmikus sugárzástól, a flérkitörésektől, az ultraibolya sugárzástól, ...
Itt a biológiai objektumokon kívül elsősorban a kozmikus és ultraibolya sugárzás vizsgálatát végző mérőeszközök helyezkedtek el.
A kutatók feltételezése szerint ez talán úgy jöhet létre, hogy a Nap ultraibolya sugárzása bontja a gyűrűk fő anyagát adó vizet.
a csillagközi anyag olyan felhője, melynek hidrogénjét forró, O típusú csillagok ultraibolya sugárzása ionizálja, és közel 10 ezer K-re melegíti. A H II régiók a Tejútrendszerben a spirálkaroknál csoportosulnak, méretük 30-300 fényév közötti.
ebbe a kategóriába a molekulafelhőkön kívül a csillagközi anyag tetemes része beletartozna (pl. maguk a HII zónák is), történetileg azonban a fotodisszociációs területeket HII zónák és molekulafelhők között definiálták, ahol az ultraibolya sugárzási ...
Az oxigénnek egy háromatomos változata. A légkörben található ózonréteg kiszűri a Nap ultraibolya sugárzását, mely nagy mennyiségben káros az életre.
Az ultraibolya sugárzást a földi légkör felfogja, amely nehezíti a luminozitás mérését a felszínről. Ezért ezeket közvetlenül a világűrből mérik, műholdak segítségével.
hogy ezek az eszközök teljesen zavartalanul dolgozhatnak, mivel a légkör felett járnak. A csillagok fénye egyáltalán nem szikrázik, s ilyen holdakról a távoli ultraibolya sugárzás éppen úgy tanulmányozható, ...
A csillagközi térben a csillagok fénye egyáltalán nem szikrázik, s ilyen műholdakról a távoli ultraibolya sugárzás éppen úgy tanulmányozható, mint a Föld felszínére soha el nem jutó többi elektromágneses hullám .
Megjegyzendő, hogy az ózonréteg hiánya miatt a Napból származó ultraibolya sugárzás majdnem gyengítetlenül éri el a bolygó felszínét, és ez - jelenlegi ismereteink szerint - nem kedvez az élő szervezetek kialakulásának.
 Lásd még: Anyag, Bolygó, Csillag, Föld, Légkör
  
|
RSS
