Szupernóva-robbanás előszelét detektálták?
Az ESO műszereivel részletesen tanulmányozták egy olyan kettőscsillag kitörését, melynek komponensei között zajló folyamatok jó eséllyel vezetnek a jövőben egy Ia típusú szupernóva-robbanáshoz.
felhívás ...
Szupernóva-robbanás röntgenfényben
Egy szupernóva-robbanás végigkövetésével sikerült közvetlen kapcsolatot kimutatni a halványabb szupernóvák és a röntgenkitörések között.
felhívás ...
Az akusztikus modellel kapcsolatos eredmények persze nem jelentik azt, hogy biztosan ez a folyamat játszik döntő szerepet minden szupernóva-robbanáskor.
Hipernóva! - egy szokatlan erejű szupernóva-robbanás gammakitörést idézett elő ...
szupernóva-robbanások alkalmával az összeroskadó csillag magjából keletkező égitest. A gyorsan zsugorodó mag hatalmas súlya alatt a protonok és elektronok neutronokká alakulnak.
szupernóva-robbanás
A Napnál nagyobb tömegű csillagok életének utolsó látványos momentuma. A szupernóva-robbanás során a csillag fényessége rövid időre olyannyira megnő, hogy milliárdnyi csillagéval vetekszik.
A szupernóva-robbanások, a spirálkarok sűrűséghulláma, a csillagszelek, H II-régiók nyomása legalább két nagyságrenddel változtatja meg az útjába kerülő gáz nyomását. E folyamatok 10-10 éves időskálán hatnak.
A szupernóva-robbanás során a csillag feldobja a külső rétegét, mely a környezetét hidrogénnel, héliummal és nehezebb elemekkel telíti. A kidobott anyag általában gömb alakban tágul, miközben egyre ritkább lesz.
A szupernóva-robbanások két fajtájának fénygörbéje. Az I. típus majd két magnitúdóval fényesebb, mint a II. típus. A robbanásban keletkezett radioaktív anyagok bomlása következtében akár egy évig sugároz a szupernóva maradvány.
Amikor a szupernóva-robbanáskor kidobott anyag elérte a fekete lyukat, nagyon látványos jelenség játszódhatott le.
ábra: A szupernóva-robbanás két alaptípusa és a robbanás lefolyása
A II. típusú szupernóvákat kiváltó esemény - a csillag magjának végzetes kollapszusa - a számítások szerint kétféle módon mehet végbe.
A ködrendszer mérete alapján mindenképpen több ezer évvel a szupernóva-robbanás előtt már elkezdődött a kialakulása.
Hogy ezután mi következik - látványos szupernóva-robbanás vagy csendes, hosszú haldoklás - az a csillag kezdeti tömegétől függ. A következőkben ez alapján vizsgáljuk az eseményeket.A csillagok halálának módja a csillag tömegétől függ.
A szupernóva-robbanás energiájának azonban csak 0,01%-a összpontosul az elektromágneses sugárzásba, az energia 1%-a a csillag által ledobott anyag mozgási energiája, az összes többi energiát a robbanás során keletkező neutrínók szállítják el.
Egy közeli szupernóva-robbanás következményének tartják a nagy testű hüllők hirtelen kipusztulását. Megnyugtató, hogy a Naprendszer környezetében nincs olyan csillag, amely szupernóvává válva veszélyt jelentene.
Egy év elteltével azonban Bauer és munkatársai az ESO VLT teleszkópjaival készült színképek alapján már biztosak voltak abban, hogy egy korábban bekövetkezett szupernóva-robbanásról van szó.
A berillium a kozmosz minden részébe eljutott, és az idő múlásával mennyisége folyamatosan növekedett: minél több idő telt el az első csillagok szupernóva-robbanása és az első gömbhalmazok keletkezése között annál több berillium volt a csillagközi ...
Tegyük fel ugyanis, hogy egy automatikusan, számítógéppel vezérelt teleszkóp egyszercsak feljegyzi egy távoli galaxis szupernóva-robbanását. A hullámfüggvény összeugrott, de nem erősödott föl eléggé, mert nem került kapcsolatba értelmes lénnyel.
A nagyobb tömegű csillagok viharos szupernóva-robbanásával szemben ez viszonylag "nyugodt" vég, amelynek során a csillag egyre veszít energiájából, s lassan, fokozatosan hűl ki.
Az első, ami beugrott: "Csak nem én vagyok az első ember a világon, aki egy szupernóva-robbanást lát közvetlenül az űrből? Nem, ez nem lehet". Aztán megint villant valami! ...
Ennek oka, hogy a szűkebb kozmikus környezetükben lévő nagytömegű csillagok szupernóva-robbanással fejezték be életüket. Az ezekből kiszóródott nehezebb elemek voltak jelen azokban a gáz- és porfelhőkben, amelyek a ~ nyersanyagát jelentették.
Úgy gondoljuk, hogy a galaktikus kozmikus sugárzás túlnyomó része szupernóva-robbanásokból származik.
Most ugorjunk egy nagyot! A csillagok életüket többféle módon fejezhetik be. A csendes összeroppanástól kezdve egészen a fényes, más galaxisból is észrevehető szupernóva-robbanásokig. A halál formája a csillag tömegétől függ.
A sugárzást feltételezhetően a szupernóva-robbanás után visszamaradt neutroncsillag bocsátja ki. A neutroncsillag sűrűsége 1014 g/cm3, gigantikus atommagnak tekinthető. A neutroncsillag nem ritka objektum.
élete végén - a belsejében felszaporodott hélium következtében - lehűl, vörössé válik, valamint átmérője többszörösére növekszik. Az égitest további fejlődését a tömege határozza meg : ha kicsi, fehér törpe lesz, ha nagyobb szupernóva-robbanáson megy ...
A távlati stratégiában nemcsak a minél távolabbi szupernóva-robbanások észlelése szerepel, hanem a gamma-kitörések, sőt a gravitációs hullámforrások felhasználása is része lehet a kozmikus távolságlétra kiterjesztésének.
 Lásd még: Csillag, Szupernóva, Anyag, Csillagász, Tejút
  
|
RSS
