Szupernóva-maradványokat találtak a Földön
Még 1999-ben bukkantak német kutatók a vas 60-as tömegszámú izotópjára a Csendes-óceán aljzatán, de akkor nem tudták megállapítani, mikor jutott oda, mert a helyszínen több réteg összekeveredett.
A szupernóva-maradványok akkor keletkeznek, amikor a robbanás által ledobott anyag beleütközik a környező intersztelláris közegbe. A kölcsönhatás gerjeszti ennek anyagát, így fény, illetve nagyenergiájú részecskék kibocsátására készteti.
A szupernóva-maradványok rádiósugárzása tágulásuk során gyengül. A tágulás időbeli modelljéből levezethető a rádiósugárzás időbeli változása.
A szupernóva-maradvány (a kép közepétől lefelé) és a közeli csillagkeletkezési terület (a NASA, az ESA és a Hubble Heritage Team (STScI/AURA) nyomán) ...
szupernóva-maradvány
A szupernóvák felrobbanásukkor "izzó" por- és gázfelhőt szórnak szét a világűrbe. Az így keletkezett objektumot nevezzük szupernóva- maradványnak.
A HST a szupernóva-maradvány központi magját vizsgálja. Kiderül, hogy az egytized fényév átmérőjű alakzat két, egymástól kb. 10 millió km/h-ás sebességgel távolodó anyagfelhőből áll.
Nézze meg a szupernóva-maradvány fejlődéséről készült animációt! A korábban láthatatlan belső gázgyűrű felfénylik a szupernóva-robbanás során felszabaduló sugárzás hatására. A törmelékfelhő folyamatosan tágul, közben a gyűrű elhalványodik.
Egy-egy táguló szupernóva-maradvány kb. 106 évig él, és néhányszor 10pc-es mértetet érhet el legfeljebb. Ugyanakkor vannak a Tejútrendszerben olyan, ezekhez nagyon hasonló képződmények, amelyek elérik a 100-1000pc-es átmérőt.
A Nagy Magellán Felhőben 12 évvel ezelőtt feltűnt SN 1987A szupernóva körül a HST-vel felfedezett szabályos gyűrűrendszer új megvilágításba helyezte a szupernóva-maradványok kialakulásáért felelős fizikai mechanizmusokat.
A Tejútrendszerben található szupernóva-maradványokat két nagy csoportra lehet osztani. Az egyik csoport esetében a szupernóva-maradvány gyűrűszerű megjelenésű (pl. Cassiopeia A), a másik esetben szabálytalan alakú, és fényes a közepén (pl.
Összetartozik-e a Vela pulzár és a Vela szupernóva-maradvány?
(Barcza Szabolcs) - 1990/122
Milliszekundumos pulzárok (Barcza Szabolcs) - 1990/126
Milliszekundumos pulzárok (Patkós László) - 1991/108 ...
1963-ban felfedezték, hogy a bal oldali képen látható Rák-köd szupernóva-maradvány röntgenforrás, 1966-ban ugyanezt kimutatták az M87 anyag-nyúlványáról, 1969-ben egy kavazárról, ...
szupernóva-maradványok
A planetáris ködök azok,amelyek a kis tömegű vörös óriás csillagok által ledobott gázburkok.
A szupernóva-maradványok pedig nagy tömegű csillagok szétrobbanásakor keletkeztek.
A csillagközi gázban állapotuk és eredetük szerint elkülöníthetünk ionizált régiókat, szupernóva-maradványokat, planetáris ködöket, semleges hidrogénfelhőket, hideg molekulafelhőket.
Erre rárakódva, különálló pontszerű forrásokként figyelhetők meg a legnagyobb szupernóva-maradványok. Vannak más nagy erejű források, ún. gamma-bursterek, melyek rejtélyesen megjelennek, és aztán néhány másodperc múlva eltűnnek.
Galaktikus források (csillaghalmazok, HII-régiók, molekulafelhők, planetáris ködök, szupernóva-maradványok színképei) ...
A leghíresebb szupernóva-maradvány a Rák-köd, amely egy Kr. u. 1054-ben felrobbant nagy tömegű csillag maradványa. A középpontjában egy úgynevezett pulzár található, ami a robbanás után visszamaradt neutroncsillagnak felel meg.
A szupernóva-maradványok egy bizonyos tömegen felüli csillagok halálakor keletkeznek.
19 óra után a keleti égbolton látszik - kevéssel a kelése után. Az Orion és a Perseus között, a Tejút sávjához közel terül el. Benne található az égbolt két legfényesebb csillaghalmaza több halvány társukkal együtt, és egy szupernóva-maradvány is.
E két összetevő intenzitásának aránya a köd típusától függ; a reflexiós ködöknél a folytonos (kékes) színkép, a H II felhőknél, planetáris ködöknél, szupernóva-maradványoknál, intersztelláris buborékoknál pedig az emissziós színkép dominál.
A mi Tejútrendszerünkben legutoljára 1054-ben történt szupernóva robbanás, az égen ma is
megfigyelhető a csillag által szétszórt anyag. A csillagászok Rák-ködnek nevezték el ezt a szupernóva-maradványt.
 Lásd még: Szupernóva, Csillag, Anyag, Csillagász, Tejút
  
|
RSS
