A Van Allen sugárzási övezetekben összegyűlt elektronok és ionok alkalmanként kikerülhetnek e zónákból, és lejuthatnak a légkör felső rétegeibe, főként bolygónk mágneses pólusainak vidékére.
sugárzási övezet A bolygó mágneses tere által befogott elektromosan töltött részecskékkel kitöltött, tórusz alakú rész a magnetoszférában. Benne a részecskék a mágneses pólusok között oda-vissza ingázó mozgást végeznek.
sugárzási övezeteket a mágneses tér hozza létre. Ezek létezéséről 1958 óta, az első műholdak mérései nyomán tudunk, s felfedezőjükről gyakran Van-Allen övezeteknek is nevezik őket.
sugárzási övezetekbe tereli. Ezeket holland felfedezőjük nyomán van Allen-féle övezetnek hívjuk. Két ilyen zóna létezik, egy külső és egy belső, s mindkettő messze, több ezer km távolságban húzódik a földfelszíntől.
1959-ben részt vett a Jupiter sugárzási övezeteinek felfedezésében. 1960-ban az OZMA terv megalkotója és végrehajtója. Fontos szerepet játszott a pulzárok megfigyelésében és értelmezésében is.
Mennyire változékonyak a Jupiteren tapasztalható sarki fény jelenségek, valamint a bolygóhoz közeli intenzív sugárzási övezetek? Az Io árapály miatt aktív vulkánjai produkálnak-e rendszeres kitöréseket?
A Földtől távolabb keringő holdak tették lehetővé az un. sugárzási övezetek felfedezését, és a magnetoszférát, és a Naprendszer feltérképezését. Merkúr: A Mariner-10 űrszonda 1974-75-ben ...
 Lásd még: Föld, Hold, Naprendszer, Csillag, Bolygó
  
|
RSS
