Csillag spirálkarokkal
Egy nemzetközi kutatócsoport a nyolcméteres japán Subaru teleszkóppal készített infravörös felvételeken határozott spirálkarokat azonosított egy fiatal csillag körüli protoplanetáris korongban.
felhívás ...
A spirálkarok távolságának meghatározására tett mérések két csoportba sorolhatók: egyrészt a fiatal és fényes csillagok sebességének mérésével közelíthetjük egy kar helyzetét, ...
spirálkar
a spirális galaxisok korongjában megfigyelhető sűrűséghullámok. A spirálkarok látszólag merev testekként mozognak a galaxisok magja körül, valójában anyaguk folyamatosan cserélődik.
A spirálkar-indikátorok között a legjelentősebbek a fiatal nyílthalmazok.
A spirálkarok modelljeként leggyakrabban a logaritmikus spirált használják (19. ábra). A következő egyenlettel írható fel m számú karral rendelkező spirálgalaxisra a karok intenzitásának hely és szögfüggése (Vallée, 1995):
(17) ...
Két spirálkar nyújtózik a Lupus csillagképben található fiatal csillag, a SAO 206462 gázokban és porban gazdag korongjában. A kép a Subaru teleszkóp HiCIAO (High Contrast Instrument for the Subaru Next Generation Adaptive Optics) műszerével készült.
A Tejútrendszer spirálkarjainak nagy területét sötét porködök (csillagközi port tartalmazó gázfelhő) takarják, amelyek, sokszor teljesen elfedik, vagy lecsökkentik a mögöttük rejlő csillagok fényét, éppen ezért a sötét-ködök kontúrja, ...
Sűrűn feltekert spirálkarokkal rendelkező galaxis, neve: Napraforgó-galaxis. Fényessége viszonylag nagy területen oszlik el, ezért a fényszennyezés sokat ront látványán. Ideális körülmények között egy #2c megmutatja.
populáció viszonylag fiatal, fényerős és nehéz elemekben gazdag csillagokból áll, amelyek főképp a galaxisok fősíkjában, a spirálkarok mentén koncentrálódnak (pl. nyílthalmazok, kék óriáscsillagok, cefeidák). A II.
A spirális galaxisokra a központi mag, valamint az ezt övező korong és az abban található spirálkarok a jellemzőek. Alakjuk erősen lapult, látható anyaguk legnagyobb része korongjukban található.
1845 - Lord Rosse spirálkarokat vélt megfigyelni egy galaxisban.
1912 Slipher kimutatta, hogy a spirális galaxisok színképvonalai a laboratóriumi hullámhosszakhoz képest a hosszabb hullámhosszú vörös felé tolódnak el.
Galaxisunk szerkezetének részletesebb vizsgálata arra az eredményre vezetett, hogy a csillagok és a spirálkarok mozgása eltérő jellegű, a csillagok elmozdulnak a spirálkarokhoz képest, sőt időről időre át is haladnak rajtuk.
A korong a legfiatalabb, benne - főleg a spirálkarokban - jelenleg is zajlik a csillagkeletkezés. Idősebb csillagokból áll a centrum körüli ellipszoid alakú tartomány, amely a korong mentén 15000, arra merőlegesen 6000 fényév kiterjedésű.
A kiindulási gáz valószínűleg atomos, amelyet a spirálkarok nyomáshuláma összenyom, így a megnövekedett sűrűségű helyeken az oszlopsűrűség elegendően nagy az UV-sugárzás leárnyékolásához, ami azt jelenti, ...
Ennek ellenére sok érdekes belső alakzattal rendelkezik, például küllőszerű képződményekkel és néhány spirálkarral. Az eltérő korú halmazok más és más eloszlást mutatnak a Nagy Magellán-felhőben.
A sötét hidrogénfelhők feltérképezése egyben a Galaxis spirálkarjainak felderítését is jelentette, mivel zömük ezekben összpontosul. A csillagközi anyagban lévő molekulák is rádiósugárzást bocsátanak ki (cm-es tartomány).
A spirálgalaxisok fényképére rátekintve úgy gondoljuk, hogy a spirálkar végével ellentétes irányban foroghatnak, vagyis forgásuk során mintegy lemarad a spirálkar.
ahol R és φ a fősíkban értelmezett polárkoordináták, t az idő C(R) az időtől független, és sugártól kissé függő amplitúdó, j az imaginárius egység, m a spirálkarok száma, Ωp a merev rotáció szögsebessége, ψ ...
A galaxisok közül észrevehetőek voltak az Örvény-köd (M51) vagy a hatalmas Triangulum galaxis (M33) spirálkarjai, de az Androméda-ködben is kettő sötét porsáv tűnt elő.
A HII régiók általában a spirálgalaxisok spirálkarjaiban találhatók. Valószínűleg az adataid között felbukkannak az aktív galaxisok magjai.
A galaxis déli spirálkarjában feltűnt SN becsült fényessége ekkor 13,m2 volt. R.H.
Köd:
Általában a galaxisok spirálkarjaiban előforduló por-és gázfelhők jelölésére használják. (lásd. planetáris ködök, diffúz ködök) Néha a galaxisokat is szokták ködöknek nevezni.
Mások azt hangsúlyozzák, hogy a Nap speciális pályán kering a Tejútrendszerben, amely elkerüli a sűrű spirálkarokon való veszélyes áthaladásokat.
A felvételeken inkább csillagnak látszanak, mivel magjuk fényessége elnyomja a spirálkarok fényét. Energiatermelésük sokszorosan felülmúlja a normál csillagvárosokét, ezért az aktív galaxisok csoportjába soroljuk őket.
A Tejútrendszer spirálkarjait is ezen a frekvencián sikerült feltérképezni.
Galaxisok osztályozása: a galaxisokat E. Hubble amerikai csillagász osztályozta, rendszerébe majd minden extragalaxis besorolható. Az osztályozás alapjait a középpont fejletsége, valamint a spirálkarok elhelyezkedése, vagy hiánya szolgálja.
Nagyobb távcsővel nézve feltűnik a spirálszerkezete, a kisebb-nagyobb sötét és világos foltok a spirálkarokban. Igazán lenyűgöző látvány!
Az M31-et először a perzsák említik, a X. században Al Sufi kisfelhőként írja le.
Nagyobb átmérő több fényt gyűjt a szemünkbe, így annál halványabb égitesteket, és apróbb részleteket is megpillanthatunk vele (pl. galaxisok spirálkarjai).
David Jewitt és Jun Chen augusztus 28-án Mauna Kea-on felállított 2, 24 m-es reflektorral egy spirálkart fotózott le, amely a magból PA 280 fele indul, majd észak felé fordulva 8'-re távolodik el.
A kvazár 15 000 fényév távolságra helyezkedik el a spirálkaroktól.
A PG 1012+008 kvazár (4. kép) egy fényes galaxissal egyesül (alul), körülöttük hatalmas por- és gázfelhők láthatók (1,6 milliárd fényév távolságra a Földtől).
 Lásd még: Csillag, Galaxis, Anyag, Tejútrendszer, Tejút
  
|
RSS
