A csillag spektráltípusa F0-F1 - legalábbis a publikációkban ez a leggyakrabban elfogadott - ehhez 7000 K-hez közeli hőmérséklet tartozik.
1900 táján átdolgozták a rendszert és hét, úgynevezett spektráltípust hoztak létre (Harward-féle spektrálklasszifikáció), amit később még három különleges típussal kiegészítettek.
B[e] csillagok közé tartozik, azaz spektráltípusa B (hőmérséklete a 20 ezer fok körüli tartományba esik), az [e] jelzés pedig azt mutatja, hogy színképében tiltott emissziós vonalak figyelhetők meg.
A spektrálklasszifikáció megalkotását követően Einar Hertzsprung és tőle függetlenül Henry Norris Russell megfigyelték, hogy az azonos spektráltípusú csillagoknak azonos hőmérséklet mellett is lehet különböző a spektrumuk.
(5-6) látszó és abszolut fényessége; (7) spektráltípusa;
(8) luminozitása; (9) rádiusza; (10) tömege; (11) távolsága;
(12) kora.
A Nap után legfényeseb csillagok adatai. Az n-nel jelölt paraméterek nem ismertek.
 Lásd még: Csillag, Színkép, Hőmérséklet, Fényesség, Színképtípus
  
|
RSS
