Planetáris ködök a Kepler-célpontok között
Szép példája a profi és amatőrcsillagászok közötti gyümölcsöző együttműködésnek a Kepler-mezőben felfedezett új planetáris köd, az űrtávcső új típusú célpontjainak egyike.
felhívás ...
A planetáris ködök jellemzően halvány objektumok, egyikük sem látható szabad szemmel. Az elsőt, a Súlyzó-ködöt 1764-ben fedezte fel Charles Messier és M27 jelzéssel felvette a katalógusába, de a leghíresebb az 1779-ben felfedezett Gyűrűs-köd.
Planetáris köd galéria a Hubble Űrtávcső felvételein. Nagyon jól áttekinthetjük a különböző szimmetriákat (gömb, pont, tengely, ill. kombinált), amelyek modellezése sok fejtörést okoz az elméleti szakembereknek.
A planetáris ködök említésekor feltehetően mindenkinek eszébe jutnak olyan jól ismert objektumok, mint például a Gyűrűs-köd a Lyra-ban, vagy a Bagoly-köd az Ursa Majorban.
Egy átlagos planetáris köd kb. ezerszer nagyobb méretű Naprendszerünknél. Gázanyaga mintegy tízezer évig figyelhető meg, ezután elhalványodva szétoszlik a csillagközi térben.
Planetáris köd:
Valamely csillag által a fejlődése utolsó szakaszában ledobott gázhéj, illetve gázburok.
Radiáns:
Az égboltnak az a pontja, ahonnan a meteorrajok kisugárzani látszanak.
Planetáris köd
Az égbolton megfigyelhető ködök speciális fajtája. Szabad szemmel nem láthatók, megfigyelésük csak távcsővel lehetséges. Az elnevezés W.
Planetáris ködök
A planetáris ködök nevüket arról kapták, hogy kis távcsőben a bolygókhoz hasonlóan kis korongoknak látszódtak.
planetáris köd
Gömbhéj alakú csillagközi gázfelhő, mely kis távcsőben korongnak látszik, mint a bolygók, innen a neve : a planetáris ugyanis bolygószerűt jelent.
(M 57) ...
planetáris köd
a 0,5 és 4-6 naptömeg közötti csillagok életük végén, a fehér törpe állapot elérése előtt külső rétegeiket ledobják. A táguló és a fehér törpe által ionizált gáz a planetáris köd.
Néhány planetáris köd esetében meg is figyelhető ilyen kiáramlás, mégpedig két ellentétes irányú kifúvás, ún. jet képében.
Fényes planetáris köd, egy #2b-vel is észlelhető korongja. A Szaturnusz-köd nevet a nagyobb távcsővel látható függelékeiről kapta. Kisebb távcsövekkel a köd csak egy enyhén elnyúlt korongként érzékelhető.
M2 .. GC
Aquarius ...
Az M76 jelű planetáris köd integrált fényessége 10,8m, központi csillaga 16,6m-ós, felszíne 60 000K hőmérsékletű.
Az Androméda csillagkép határához közel van az NGC 1023 elliptikus galaxis (típusa E7), fényessége 9,5m.
Életük végén planetáris köd formájában is sok nehéz elemet bocsátanak ki a csillagok. A fotókon a tőlünk kb. 7000 fényévre lévő NGC 5315, IC 4593 és NGC 5307 jelű planetáris ködök láthatók (NASA, ESA, HHT, STScI, AURA) ...
Itt látható az M27 planetáris ködrol készült színes felvételsorozat. Balról jobbra a vörös, zöl, kék felvételekhez a Johnson-féle fotometriai rendszer R (red), V (visual), B (blue) szűrőit használtam.
Planetáris ködök, középponti csillagaik, forró szubtörpék)
Fémvonalas csillagok
(Am és Ap típusok: definíció, jellemzők. Az elemgyakorisági anomáliák eloszlása, Eu, Sr eloszlások. Összefüggés a rotációval és más paraméterekkel. Mágneses csillagok.
A planetáris ködök He3 gyakorisága (Barcza Szabolcs) - 1999/174
Molekulahéjak félszabályos vörös változócsillagok körül (Kiss László) - 2001/191
Gyűrűk a Macskaszem-köd körül (Kiss László) - 2002/188 ...
Ez egy planetáris köd, egy régen elpusztult csillag látványos maradványa.
Először úgy gondolta, hogy planetáris ködöt lát a középpontban a maradványcsillaggal, de hamar elvetette ezt a lehetőséget, s megállapította, hogy galaxisról van szó.
Az M57, a híres Lyra gyűrűsköd, egy planetáris köd. Távolsága 2000 fényév. Fényessége 8,9m, a központi csillaga 14,7m-ós, felszíni hőmérséklete 75 000K; a gázhély 20 km/s sebességgel tágul.
Az OIII szintén hatásosabb a kis planetáris ködök esetében, míg a H-béta szűrő lerontja ezek látványát. A H-béta szűrők kevés objektum esetén hatékonyak, ám ilyenkor azok esetében társainál több részletet hoz elő.
Galaktikus források (csillaghalmazok, HII-régiók, molekulafelhők, planetáris ködök, szupernóva-maradványok színképei) ...
A csillagközi gázok legismertebb képviselői a HI-II zónák, a planetáris ködök, a szupernóva-maradványok, intersztelláris buborékok. A reflexiós ködök, és a sötét ködök pedig csillagközi porból állnak.
Az IUE által vizsgált égitestek közül a Vénusz volt a legfényesebb, a leghalványabb pedig egy 21 magnitúdós planetáris köd. Az IUE révén sikerült extragalaktikus objektumokról, valamint szupernóva-kitörésekről is ultraibolya színképet kapni.
A külső rétegek hátramaradnak, vagy pedig kiáramlanak a külső világűrbe, és planetáris ködfelhőt alkotnak.
A Fomalhauttól pár fokkal K-re található az NGC 7507 galaxis, és szintén itt a Fornax (Kemence) csillagképben, bár alacsonyan látszik az NGC 1360 planetáris köd. Megjelenése miatt Kristálygömbnek is nevezett NGC 1514 a Taurus (Bika) csillagképben.
holdjai, a Szaturnusz gyűrűje, a Vénusz fázisváltozásai,
a Hold nagyobb kráterei, alakzatai, a Nap nagyobb
foltjai, tágabb kettőscsillagok. Ezen kívül sötét égbolton
már megpillanthatók velük a legfényesebb galaxisok,
gömbhalmazok és planetáris ködök.
Mély-ég témakörben általában az objektum halványsága igényli a szerényebb nagyítást, bár a planetáris ködök sok esetben kivételek ez alól.
 Lásd még: Csillag, Csillagász, Anyag, Csillagászat, Távcső
  
|
RSS
