A mágneses pólusok legutóbbi felcserélődése 2001 nyarán volt, amit az egy teljes napcikluson át működő Ulysses űrszonda is megfigyelt.
Sarki fény akkor keletkezik, amikor a Napból kiáramló töltött részecskék (napszél) kölcsönhatásba kerülnek a bolygó mágneses mezejével, s az erővonalak mentén a mágneses pólusok felé spiráloznak.
Szülőcsillagának mágneses terét megörökölve a neutroncsillag tere igen erős lesz, a mágneses pólusokból pedig rádió-, röntgen-, és gammasugárzás bocsátódik ki. Maga az objektum rendkívül gyorsan forog.
A neutroncsillagot ez a sugárzás főként a mágneses pólusok mentén hagyja el. Ha a mágneses pólus a forgás következtében időnként a Föld irányába mutat, akkor onnan erős intenzitású rádiósugárzást észlelünk.
A Föld mágneses tere egy egyszerű mágnesrúdéhoz hasonlóan viselkedik: kétpólusú, a tájolótűje pedig az északi és déli mágneses pólusokat összekötő erővonalak mentén áll be.
A Föld mágneses tere miatt a töltött részecskék a mágneses pólusok körül zónákban behatolnak a Föld légkörébe, ott aztán ionizálják az atomokat és fénysugárzásra kényszerítik azokat.
A másik elképzelés szerint a szupernóva a mágneses pólusok mentén fókuszálta a robbanás energiáját, s egy Föld felé irányuló igen erőteljes nyalábot (angol szóval jetet) alakított ki.
Ez bolygónkon a mágneses pólusokhoz közeli régiókban figyelhető meg, sarki fény nálunk ezért főleg magas földrajzi szélességről látható.
Benne a részecskék a mágneses pólusok között oda-vissza ingázó mozgást végeznek. Sugárzási övezetek alakultak ki például a Jupiter, a Szaturnusz és a Föld körül. A Föld sugárzási övezeteit az Explorer holdak mérései alapján A.
Átlagos távolsága a mágneses pólusoktól 4000 km. A sarki fényes éjszakák száma a 67. fok környékén a legnagyobb, itt a sarki fényes éjszakák száma eléri a 300-at, míg Magyarországon ez a szám 1 és 5 közé esik, és intenzitása is sokkal kisebb.
A napszél egy része a mágneses bolygók (pl. a Föld) esetében a mágneses pólusoknál beáramlik, sarki fényt okozva. A sarki fény a Föld felszínéről nézve változó, színes, függönyszerű tünemény, az űrszondákról nézve glóriaként veszi körbe a sarkokat.
Ez a védelem azonban a mágneses pólusok közvetlen környezetében nem érvényesül, ott a mágneses erővonalak spirális pályán bevezetik az ionizáló sugárzást a felszín közelébe.
 See also: Pólus, Pólusok, Bolygó, Anyag, Mágneses tér
  
|
RSS
