Lepus

Lepusztult kráter a Huygens-medencében
AZ MGS felvételén egy meteoritbecsapódás során kidobott vékony törmeléktakaró lepusztult részletét figyelhetjük meg.

A félig lepusztult kráter Új-Dél-Wales területén, egy White Cliffs nevű apró településtől 10 km-re északkeletre található.

A légkörrel rendelkező bolygón (Marson) a hharmadik nem játszhat szerepet, mert azt az erózió gyorsan lepusztítja.Helyette viszont a szél és esetleg a víz képez üledéksorokat, és ebből állhat a negyedik dátumsík.

A Holdon a lepusztulást későbbi becsapódások, a Földön a szél és az eső eróziója okozza. A Vénuszon a kráterek 85%-a még a kezdeti állapotban van. Ez arra utal, hogy a bolygón 500 millió évvel ezelőtt teljesen újjáalakult a felszín. [7].

A lerakódott anyagokban néhol egykori eróziós felszín is megjelenik, amely az ősi lepusztulás nyomait őrzi. Itt az egykor kibukkanó rétegek pusztultak, de aztán a homok ismét halmozódni kezdett.

Érdekességképpen megemlítjük, hogy a két leszállóhely között egy szinte teljesen lepusztult kráter található, melynek csak a falából látszik némi maradvány.
Az 1971.

A helyszín egy valaha vulkanikus aktivitást mutató, mára erősen lepusztult és összefüggő zöld felülettel borított romhegység.

Egyesek szerint a Bikára (Taurus), mások szerint a Nyúlra (Lepus). Ismét más vélemény, hogy a Plejádokra (sic!). Annyi bizonyosnak látszik, hogy van két kutyája, egy kicsi (Canis Minor) és egy nagy (Canis Major).

Az IC 418-as jelű planetáris köd körülbelül 2000 fényév messzeségben a Nyúl (Lepus)
csillagképben található. A felvétel a Hubble űrtávcső nagy látószögű bolygókamerájával készült.

A legidősebb területen számos kráter és hosszú ideig becsapódásoknak kitett lepusztult domborzati forma található.

Óraszámozása: V-VII-VIII-XI-XII-I, változó közű. Felette sugaras nap-arc és szobor. Az épület és a napóra 1950-ben készült, tervezője Nagy Béla építész volt. Később a napóra nagyon lepusztult, 1992-ben szépen helyreállították.

Lásd még: Bolygó, Anyag, Föld, Meteor, Csillag