látszó fényesség
Az a fényesség, amilyennek az égitesteket a Földről nézve látjuk. Főként az égitestek távolságától függ.
Nagy távolság esetén sokkal kisebb lehet az abszolút fényességnél.
Az égitestek fényességét magnitúdóban adják meg.
egy égitest látszó fényessége 10 parszek (32,616 fényév) távolságból. Két égitest közül nem mindig a nagyobb abszolút fényességű látszik fényesebbnek a megfigyelés helyéről.
Egy csillag látszó fényességét 10 pc távolságban abszolút fényességnek hívjuk. Ezt beírva a fenti képletbe egy csillagra, valamint behelyettesítve, hogy a fluxus a távolság négyzetével fordítva arányos a következőkre jutunk:
(7) ...
Az átmérő, a látszó fényesség, és a Naptól való távolság ismeretében már meghatározható volt a Quaoar albedoja (fényvisszaverő képessége), amely 0,1.
fénygörbe Diagram, amely egy változó fényességű égitest látszó fényességének időbeli változását ábrázolja. fluxus Kisugárzott felületi teljesítmény a megfigyelés helyén.
A bolygók táblázataiban a kelés, delelés és nyugvás KÖZEI-ben megadott időpontját, a pillanatnyi egyenlítői koordinátákat, a Földtől mért távolságot, a látszó fényességet és szögátmérőt, a fázist és a Naptól mért szögtávolságot találjuk.
(A nyílthalmazok HRD-jén szokás az abszolút magnitúdó helyett a vizuális látszó fényességet feltünteni, ugyanis a halmaz tagjai tőlünk közel azonos távolságra vannak.) A nyílt halmazok HRD-jét szemügyre véve a halmazt alkotó csillagok jól ...
A szín és a hőmérséklet közötti kapcsolat a mindennapi életből is ismert, míg az abszolút és látszó fényesség közötti viszony a távolságon keresztül fogható meg, ...
A 2000 évvel ezelőtt élő tudósok, Hipparkhosz és Ptolemaiosz a szabad szemmel látható csillagokat látszó fényességük alapján osztályozták, és a 20 legfényesebb csillagot az első fényrendbe, az 1. magnitúdós csoportba sorolták (magnitudó=nagyság).
A ránk maradt megfigyelések reprodukciója szerint az 1600-as évek eleje és az 1800-as évek eleje között az η Car 2m és 4m között változtatta látszó fényességét. 1820 után azonban egy sokkal nagyobb fényességváltozás következett.
Az LQ Lupi egy 400 fényévre lévő K7eV színképtípusú 11,4 magnitúdó látszó fényességű csillag. Tömege kb. 70%-a a Napénak, kora mindössze 2 millió év.
A Sualocin B8 színképtípusú csillag, látszó fényessége 3,8 magnitúdó, valójában 63-szor fényesebb a Napnál, 170 fényévre van tőlünk.
Standard gyertyákat kell találni: olyan égitesteket, melyeknek fényessége ismert, így a látszó fényességéből a távolsága meghatározható. Standard gyertyák nélkül a Hubble-törvény vöröseltolódás-távolság kapcsolata nem mérhető.
A V fotometriai sávban abszolút fényesség-ű csillag távolságból látszó fényességű, ha nincs a látóirányban felhő. Felhő jelenlétében a látszó magnitúdó -re módosul.
Éppen ezért az éjszakai égen megfigyelhető csillagok látszó fényességében a csillag sugárzása fontosabb szerepet játszik, mint távolsága. A csillag szó kapcsán általában hatalmas, rendkívül nagy energiakibocsátású égitest jut az eszünkbe.
A csillagok luminozitását akkor tudjuk összehasonlítani, ha látszó fényességükből kiszámítjuk, milyen fényesek lennének 10 pc távolságból. Utóbbit nevezzük abszolút fényességnek.
Az objektumot az égbolton is megtalálják: látszó fényessége kb. 5 magnitudó. A csillagászok igen izgatottak, mert 1604, a Kepler által felfedezett szupernóva óta ez a legközelebbi ilyen objektum.
Látszó fényessége 0,1m, így a hatodik legfényesebb csillag az égen. Valójában a Capella 150-szer fényesebb és 16-szor nagyobb átmérőjű a Napnál. Színképtípusa G5, felszíni hőmérséklete 5600 K. Éves sajátmozgása 0,44", radiális sebessége +30 km/s.
A csillagok földi megfigyelő számára látható fényességét látszó fényességnek nevezzük. Jele: m.
Ez a fényesség megegyezik a nyári égbolton látható legfényesebb csillag (ez a Vega a Lyra csillagképben) látszó fényességével. Egy 10 cm átmérőjű meteor viszont már akár telihold fényességű látványt produkál.
Nagyság, nagyságrend, a földrengés erősségét jelző szám, fényrend, az égitestek látszó fényességének mértékszáma (mely fordítottan arányos a fényességgel).
Latin tudományos szakszó (magnitudo), a magnus (nagy) főnévi származéka.
Ezt a látszó fényességgel összevetve megállapítható a távolság. Minthogy a cefeidák nagyon fényes égitestek, és más galaxisokban is könnyen felfedezhetőek, ezért a kozmikus távolságmérésben nagy szerepük van.
A jelenség ahhoz hasonló, mint ahogyan a Hold vagy a Vénusz is fázisokat mutat aszerint, hogy megvilágított oldalának mekkora hányadát látja a megfigyelő - és ennek függvényében változik látszó fényességük is.
fedési változók mintapéldája: az egyik csillag rendszeresen a másik elé kerül, részben eltakarva azt, miáltal a rendszer látszó fényessége lecsökken. A fedés befejeztével ismét régi fényével ragyog a csillagpár.
A periódus és az abszolút fényesség közötti kapcsolat ismeretében (amit tejútrendszerbeli cefeidákkal lehet kalibrálni) a mérésekből meghatározott látszó fényességből és a pulzáció periódusából kiszámítható a cefeida, ...
A csillagok az abszolút fényességük alapján hasonlíthatók össze: abszolút fényesség alatt a 10 parszek (32,6 fényév) távolságból mérhető látszó fényesség értendő.
 Lásd még: Fényesség, Csillag, Csillagász, Csillagászat, Nap
  
|
RSS
