A Naphoz hasonló csillagokban rendszerint több mint tíz milliárd éven át zajlik a hidrogén-hélium fúzió . Addig a csillag egyensúlyban van: a kifelé nyomuló energia ugyan széjjelebb feszítené, csakhogy a gravitáció összetartja.
A fősorozati állapotban a csillag magjában a hidrogén-hélium fúzió termeli az energiát, majd mikor a centrális tartományokban a hidrogén százalékos aránya már lényegesen lecsökken, az energiatermelés a centrum körüli gömbhéjba tevődik át.
A csillagfejlődési elméletek szerint ha a létrejövő égitest tömege kisebb, mint 0,08 M Nap (naptömeg), akkor stabil hidrogén-hélium fúziós energiatermelés nem jöhet létre.
A kutatócsoport a Hubble ACS (Advanced Camera for Surveys) műszerével olyan vörös óriáscsillagok után kutatott az NGC 1569 galaxisban, melyek magjában a hélium fúziója folyik.
Egy csillag magjában a hélium fúziója után szén és oxigén marad vissza. Ha a csillag tömege kb. 1,43 naptömeg alatti, a szénatommagok között újabb fúziós reakciók nem indulnak be, a csillagban többé nem zajlik energiatermelés.
A nagyobb tömegű csillagokban, amint a hidrogén mennyisége egy bizonyos szint alá csökken, a magban beiindul a hélium fúziója is, melynek eredményeként szén jön létre.
(A 0,5 naptömegnél kisebb tömegű csillagokban soha sem lesz elég magas a hőmérséklet a hélium fúzió beindulásához.) A fuzionáló héliummag kiterjed, ezzel párhuzamosan a csillag külső rétegei összehúzódnak, és az objektum elhagyja az óriáságat.
Több tízmillió évig békésen zajlott a hidrogén-hélium fúzió a csillag magjában, ami biztosította a szabályozott "fúziós erőmű" egyensúlyát.
A fősorozat mentén elhelyezkedő csillagok energetikailag stabil állapotban vannak, energiatermelésüket hidrogén-hélium fúzió fedezi. Valójában a fősorozat két "tartományra" bomlik, ez az alsó és felső fősorozat.
A trícium (H3) ugyanis a deutérium-hélium fúziós reakció melléktermékeként jön létre igen rövid időre (felezési ideje csak 12,5 év).
 Lásd még: Csillag, Hőmérséklet, Csillagász, Nap, Csillagászat
  
|
RSS
