A küldetés során Hold körüli parkolópályára juttattak egy műszeres holdacskát, a gravitációs tér szerkezetének és a napszél vizsgálatának céljából.
égi mechanika: égitestek mozgása gravitációs térben, árapály-jelenségek
fotometria: csillagok fényességmérése fotometriai módszerekkel.
Planetológia: a bolygókkal foglalkozik a Naprendszeren belül és kívül (exobolygók) ...
A gravitációs tér ugyanis a fény haladási irányát is befolyásolja, ahogyan azt már Einstein feltételezte általános relativitáselméletében. Ha egy égitest közelében halad el, akkor az hatással van rá: eredeti irányától kissé eltéríti.
Az orsós spirális galaxisokban a gravitációs tér nagyon elnyúlt, ezért a csillagok nagyon elnyúlt pályán keringenek a galaxis középpontja körül. Az orsóban a pályaellipszis elnyúltsága miatt nagyon lelassulnak, itt "forgalmi torlódás" alakul ki.
A földinél gyengébb gravitációs tér és a vastagabb kéreg miatt hatalmas pajzsvulkánok képződtek a Mars északi részén, több magassága a 20 km-t is meghaladja. Némelyik közülük utoljára kb. 100 millió évvel ezelőtt működött.
Az égi mechanika a bolygók, holdak, más égitestek gravitációs térben történő mozgásával foglalkozik. Az égitestek gravitációs térben való mozgását a Kepler-törvények illetve a Newton-féle gravitációs törvény írja le.
(A másikat Hilbert mutatta meg, amikor a gravitációs tér hatásintegrálját vizsgálta a gik metrikus tenzor variációjának szempontjából. A variációszámítás is a téregyenleteket eredményezi.) Einstein, híven a XIX.
Lézeres mérésekkel, az Apolló-expedíciók és egyes szovjet szondák által a Holdra telepített tükrök felhasználásával nagyon pontosan kimérték a librációkat, de bevetették az előbb említett részletes gravitációs térképeket is.
A hőtágulás az erős gravitációs tér, a környező anyag nagy nyomása mellett szintén túlságosan lassú.
Pontosabban mindenféle hullámhosszú elektromágneses, sőt egyéb hullámra is vonatkozik az a többféleképp kísérletileg igazolt megállapítás, hogy útjukat, terjedésüket a világűrben kismértékben a gravitációs tér is befolyásolja.
A fekete lyukak a téridő olyan speciális tartományai, ahol a gravitációs térerő szélsőségesen erőssé válik, olyannyira, hogy még a fény sem tud megszökni belőle.
Az effektus magyarázatát az általános relativitáselmélet adja, mely szerint a gravitációs térben a fénysugarak elhajlanak, így nagy tömegű objektumok, például galaxisok hasonlóan viselkednek, ...
Fontos jelenség a kialakulásukat és más objektumokkal való időnkénti ütközéseiket kísérő, gravitációs térben fellépő zavar, a gravitációs hullám (Einstein, 1916).
Többek között részletes gravitációs térképet állított össze, valamint lézer, radar, illetve optikai képalkotókkal pontos domborzati térkép készült az egész Holdról.
A tágulás kis méretskálán nem figyelhető meg: a csillagok nem távolodnak egymástól, és a galaxishalmazokat alkotó egyes galaxisok sem repülnek széjjel - a tömegükből adódó gravitációs tér ugyanis ezt megakadályozza.
Az Apollo-15 és 17 küldetés során Hold körüli parkolópályára juttattak két műszeres holdacskát, a gravitációs tér szerkezetének és a napszél vizsgálatának céljából.
Einstein (1916): a gyorsulás és a gravitáció hatásai egyenértékűek.
Így a gravitációs térben hasonló jelensé-
gek tapasztalhatók, mint a fénysebesség közelébe felgyorsított testeken:
a távolságok lerövidülnek
az időtartamok megnyúlnak ...
a gravitációs tér legalább két esetben roppant mértékben felerősödik: egyrészt a fekete lyukaknál, másrészt a Nagy Bumm során. Az ilyen erős terekben már fontosak lehetnek a kvantummechanika hatásai.
E törmeléktakaró kialakításában, mivel a törmelék "hajítása" gravitációs térben történik, a bolygótest gravitációs erőtere is részt vesz (a felszíni gravitáciös gyorsulás mértékében).
c) Több látható oldali, körkörös, ...
 Lásd még: Gravitáció, Anyag, Csillag, Bolygó, Föld
  
|
RSS
