fősík
Galaxisunkat csillagok, por és gáz lapúlt, a középen kissé kidudorodó korongja, valamint az egész rendszert körülvevő, gömb alakú halo alkotja. A korong szimmetriasíkja a fősík.
A Vénusz, a Mars és a Szaturnusz felsorakozott a nyugati horizont felett, látványosan kirajzolva a Naprendszer fősíkját. Ne hagyja ki a látványt, napnyugta után körülbelül egy órával szánjon rá pár percet! ...
fősík
1. a Naprendszer fősíkja a nagybolygók átlagos keringési síkja. 2.
A fősík (szimmetriasík) Tejútrendszerünk forgássíkja, ebben a térrészben található galaxisunk látható tömegének legnagyobb része. Átmérője 100 ezer, vastagsága néhány ezer fényév körüli.
A porkorong fősíkja átlátszatlan, s ezért hősugárzás útján nem tud gyorsan lehűlni.
ahol R és φ a fősíkban értelmezett polárkoordináták, t az idő C(R) az időtől független, és sugártól kissé függő amplitúdó, j az imaginárius egység, m a spirálkarok száma, Ωp a merev rotáció szögsebessége, ψ ...
populáció viszonylag fiatal, fényerős és nehéz elemekben gazdag csillagokból áll, amelyek főképp a galaxisok fősíkjában, a spirálkarok mentén koncentrálódnak (pl. nyílthalmazok, kék óriáscsillagok, cefeidák). A II.
Annyit tudni, hogy a sugárzás a Tejút fősíkjában a leggyakoribb, és a centrum felé erősödik, valamint sikerült gammaforrásokat azonosítani például a Rák-ködben.
Ezeknek az optikai elemeknek legfontosabb jellemzője a fókusztávolság (gyújtótávolság), ami nem más, mint a végtelenben lévő tárgyról alkotott kép távolsága az optikai rendszer hátsó fősíkjától.
A csillagközi anyag az össztömegnek csupán néhány %-át teszi ki, és a galaxis fősíkja mentén erősen koncentrált. A spirálgalaxisok 1/3-ad része közönséges spirálgalaxis, 2/3-ad részük pedig ún. küllős spirálgalaxis (jelölésük: SB).
A nagyenergiájú (10--1000MeV) gamma sugárzás -- amely a kozmikus sugárzás részecskék interszelláris gázatomokkal való ütközéséből származik -- eloszlása erős koncentrációt mutat a Galaktika fősíkjához: a Tejútrendszer mágneses tere magához köti a ...
A Nap távolsága a Tejútrendszer fősíkjától (Patkós László) - 1997/136
Fekete lyuk a Tejútrendszer közepében? (Barcza Szabolcs) - 1987/145
Mi van a Tejútrendszer középpontjában? (Patkós László) - 1991/106 ...
Molekulafelhőkkel való találkozásra legnagyobb esélyünk a galaxisunk fősíkján való áthaladásunkkor van (ennek mechanizmusát lásd a Shiva-elmélet Napunk galaktikus oszcillációjáról szóló részében).
Elsőként Gauss írta le egy ilyen rendszer képalkotását és vezette be az alapvető fogalmakat, mint a fősíkok és fókusztávolság.
r1 és r2 az opt. tengellyel párhuzamosan, azonos y magasságban, de ellenkező irányból érkező sugarak. F és F' az opt.
A galaktikus fősíkban 2-8 molekulafelhő esik egy átlagos látóirányba. Tömegspektrumuk széles skálát fog át: az óriás molekulafelhők tömege -10, míg a magas galaktikus szélességű transzlucens molekulafelhők tipikus tömege mindössze néhány naptömeg.
A hosszú periódusú üstökösök, amelyek keringési síkjai nagymértékben eltérnek Naprendszer fősíkjától, az úgynevezett Oort-felhőből érkeznek.
A pályája sokkal nagyobb szöget zár be a Naprendszer fősíkjával, mint a nyolc bolygóé, és sokkal elnyúltabb, nagyobb excentricitású, mint azoké, olyannyira, hogy pályája egy részén a Neptunusz pályáján belülre kerül. (Legutóbb 1999.
Galaktikus koordinátái l=177°,7 b=+3°,1; azaz a fősíkhoz igen közel, sűrű csillagmezőben látható. Az M37 összfényessége 6,2 magnitúdó.
Pályája a Naprendszer fősíkjával 45 fokos szöget zár be, és 560 év alatt kerüli meg csillagunkat. Útvonalának távoli részén 97-szer messzebb jár a Nap, mint általában a Föld, míg napközelben ugyanez az érték 36-szoros.
 Lásd még: Csillag, Csillagász, Csillagászat, Anyag, Tejút
  
|
RSS
