A Nap gravitációs terében történő fényelhajlást Albert Einstein jósolta meg, s végső formájában az 1916-ban közzétett általános relativitáselméletében publikálta.
A jelenséget fényelhajlásnak nevezzük, melynek során fény jut az optikailag átlátszatlan test árnyékába is.
A rés méretét továbbá behatárolja a fényelhajlás (a távcső átmérője nem végtelenül nagy, a fény az objektív peremén elhajlást szenved) és a földi légkör.
Jól látszik, úgy tűnik, hogy a fényes gyűrű fényelhajlás-diffrakciós jelenség.
Vizuális észlelések: ugyanezzel a távcsővel. Az észlelt kontaktusok:
1. kontaktus vizuálisan: 5:00-tól kezdtem figyelni a Nap peremét.
Bár közvetlenül is sikerült már exobolygót megörökíteni, a csillagaik fényét a távcsőben kitakaró központi korong, a koronagráf miatt kialakuló fényelhajlás és egyéb optikai torzulások problémákat okoznak.
 Lásd még: Csillag, Föld, Nap, Naprendszer, Csillagász
  
|
RSS
