Extragalaxis

Extragalaxisok
Csillagkeletkezés az irreguláris galaxisokban (Barcza Szabolcs) - 1987/136
Szokatlan mozgások az NGC 4546 spirálgalaxisban (Barcza Szabolcs) - 1988/110
A legnagyobb és legfényesebb galaxis (Patkós László) - 1992/114 ...

Extragalaxisok
4
Az extragalaktikus csillagászat távolságmeghatározási módszerei ...

extragalaxis
a Tejútrendszerünkön kívüli galaxisok gyűjtőfogalma.
extraszoláris ...

Az extragalaxisok első morfológiai osztályozása Edwin Hubble nevéhez fűződik, aki két fő csoportba, a spirális és az elliptikus galaxisok osztályába sorolta be őket, természetesen a fő kategóriákon belül alcsoportokkal is finomítva a beosztást.

Az extragalaxisok színképe az őket alkotó milliárdnyi csillag spektrumának együttese.

Galaxis, extragalaxisok: a galaxisok hatalmas csillag tömörülések, általában 1000 milliónál is több csillagot tartalmaznak. A csillagok hatalmas dinamikai rendszert alkotnak, a köztük lévő teret csillagközi por és gáz felhők töltik ki.

Csillagkeletkezés extragalaxisokban
A galaxisok többsége törpegalaxis, még a Lokális Csoportban is, azaz jóval kisebb, mint a Tejútrendszer, vagy az M31.

Sajnos ezek a csillagok azok, amiket az extragalaxisokban cefeidaként lehet detektálni (mivel ezek a legfényesebbek is), emiatt a hosszúperiódusú cefeidák fizikai állapotának ismerete a modern asztrofizika kulcskérdései közé tartozik.

A galaxis felderítésétől sokkal hosszabb ideig tartó és nehezebb feladat volt az extragalaxisok világának feltérképezése. A XIX.

A Világegyetemben óriási számban léteznek Tejútrendszerünkhöz többé-kevésbé hasonló galaxisok, ezeket nevezzük extragalaxisoknak. Ebbe az osztályba tartozik minden olyan Tejútrendszerünkön kívüli objektum, amely csillagokat tartalmaz.

Ahogy az ember fokozatosan extragalaxisokat, galaxishalmazokat, külső titokzatos rendszereket kezd el kutatni, minél nagyobb és nagyobb méretekben vizsgálja az Univerzumot, mindinkább úgy tűnik, hogy ennek a valaminek soha sem lesz vége.

A rádiócsillagászat három nagy kutatási területe a Nap (illetve Naprendszer), a Tejútrendszer, illetve az extragalaxisok megfigyelése. 1931-ben indult fejlődésnek, ekkor észleltek először Földön kívüli eredetű rádióhullámokat a 15 m-es hullámhosszon.

Ezért az Olbers paradoxon modern megfogalmazása extragalaxisokat említ csillagok helyett, mert ezek eloszlása többé kevésbé egyenletes az Univerzumban.

A csillagoknak és más csillagászati objektumoknak (extragalaxisok, Tejút) az égbolton való geocentrikus elhelyezkedését ábrázoló, demonstrációs és tájékozódási célokat szolgáló üveg, műanyag, karton, satöbbi anyagú gömb.

(Az összes többi galaxis összefoglaló neve: extragalaxis. A hozzánk legközelebb lévő extragalaxis az Androméda-köd.) A Tejútrendszer egy 100 ezer fényév (30 ezer parsec) átmérőjű spirális galaxis, melyben kb. százmilliárd (1011) csillag található.

Alapozó képzés: A ``Csillagászat elemei'' tárgy keretein belül a Naprendszerre, a csillagokra és az extragalaxisokra vonatkozó legalapvetőbb ismeretek kell, hogy tárgyalásra kerüljenek.

Fő kutatási területe az extragalaxisok megfigyelése volt. Legfontosabb felfedezése a később róla elnevezett ún. Hubble-törvény. Eszerint a galaxisok távolodnak tőlünk és egymástól, méghozzá minél messzebb vannak, annál gyorsabban.

1923-24-ben az Andromeda ködben 12 cepheida csillagot talált, melyek segítségével kimutatta annak extragalaxis voltát.
Slipher még 1912-ben kimutatta, hogy a spirális ködök szinképvonalai a vörös felé tolódnak el.

Ilyen eljárás volt például a Tejútrendszerhez hasonló extragalaxisokban robbanó szupernóvák megfigyelése és feljegyzése, illetve a saját galaxisunkban található szupernóva-maradványok vizsgálata.

Ezek a kutatások nyitották meg a Tejút szerkezetére vonatkozó mélyebb ismereteink sorát, és továbbvezettek az extragalaxisok felé. Nehéz mutatni még egy ilyen szerényen közzétett, de annál nagyobb jelentőségű munkát.

A mi galaxisunkhoz hasonló extragalaxisok vizsgálata során kiderült, hogy némelyikük centruma szokatlan aktivitást mutat (Seyfert-galaxisok). Ezek leginkább a kvazárok kis teljesítménnyel sugárzó rokonai.

A mintegy 150 ismert galaktikus gömbhalmaz gömbszimmetrikusan veszi körül Tejútrendszerünket. Térbeli eloszlásuk erős koncentrációt mutat a Galaxis középpontja felé, legtöbbjük erősen elnyúlt pályán kering. Távoli extragalaxisokban több ezer ...

A fejlődésük különböző szakaszaiban tartó csil­lag­hal­ma­zok (nyílthalmazok, gömbhalmazok) szín-fényesség-diagramjai je­len­tő­sen eltérnek egymástól (csillagpopulációk). Ezáltal elsősorban a csil­lag­hal­ma­zok és extragalaxisok csillagtartalmának ...

See also: Csillag, Csillagász, Tejút, Tejútrendszer, Galaxis