Epiciklus

Epiciklus
(gör.) a. m. mellékkör; a ptolemaiosi asztronomiában használatos kifejezés azon pálya jellemzésére, melyet körben egyenletesen mozgó bolygó leir, ha körének középpontja a Föld körül leirt nagyobb körben egyenletesen halad. Az E.

1500 körül: az epiciklusok
elvetése: "az égitestek a maguk tökéletességében csak tökéletes körpályákon mozoghatnak"
Ellentét a geocentrikus világképpel
1543 (halálának éve):
Az égi pályák körforgásáról
heliosztatikus világkép ...

Mivel a bolygók mozgása ebből a nézőpontból szabálytalannak tűnik, Ptolemaios excentrikus körök és epiciklusok egész rendszerét dolgozta ki magyarázatként.
Ptolemaios nézetei egészen a XVI. század közepéig megingathatatlannak tűntek.

Ennek jelentősége nemcsak abban állt, hogy először vehetett szemügyre az érdeklődő tudós egy mini naprendszert, ahol nyoma sem volt a holdak mozgásában az epiciklusoknak, amely a geocentrikus mozgások egyik fő típusát képviselte.

Ő azonban nem merte az 1500 éves tant szétrombolni, inkább az epiciklusokhoz tért vissza, csak hogy a kör megmaradhasson. Ezen azonban nem szabad megütköznünk; minden kornak megvann a maga saját szellemi ballasztja, amit nem mer eldobni -egy darabig.

a hipotetikus inflaton-ősanyagtól - a rejtőzködő sötét anyagon át -a kissé misztikus sötét energia megjelenéséig ívelő konstrukciót párhuzamba állítja a bolygómozgások Föld-középpontú, ptolemaioszi leírása során fellépett újabb és újabb epiciklusok ...

Q az ún. Toomre-féle Q, c a hangsebesség, Σ a felületi sűrűség (gcm-2), κ pedig az epiciklus frekvencia (Ω a helyi körsebesség): ...

Lásd még: Bolygó, Csillag, Föld, Csillagász, Ptolemaios