Az égimechanika leghíresebb problémája: három, tömegpontnak tekinthető test mozgását kell meghatározni, ha rájuk csak a Newton-féle kölcsönös gravitációs vonzóerők hatnak! ...
Az égimechanikai számítások alapján elképzelhető, hogy a Theia a Földhöz hasonló pályán mozgott a Nap körül.
olyan égimechanikai helyzet, amelyben két (vagy több) objektum, erősen befolyásolja egymás mozgását. Látványos a rezonancia amikor keringési vagy tengelyforgási idejük kis egész számok hányadosaként írható fel.
A matematika és az égimechanika iránti tiszteletünk tovább növekszik, hiszen a Theodor von Oppolzer által 1887-ben kiadott hatalmas mű, a Canon of Eclipses előrejelzései erről a pillanatról eddig hihetetlenül távolinak tűntek.
A másik probléma az égimechanika törvényeiből adódik. Egy kozmoszból érkező égitestnek ahhoz, hogy pályára álljon egy másik körül, vagyis kötött állapotba kerüljön, előbb kinetikus energiát kell leadnia.
Az analemma-görbe kialakulása komplex égimechanikai összefüggés eredménye, amelyet nagyon leegyszerűsítve Földünk Nap körüli keringésére és tengelyferdeségére vezethetünk vissza.
Newton, az égimechanika és a pályaszámítások kidolgozása előtt felfedezett új bolygó vajjon mennyire változtatta volna meg a felismerés menetét? Egyáltalán csillagtérképek hiányában megtörténhetett volna-e a felfedezés?
A probléma igen sokoldalúan elemezhető (geofizika, égimechanika, biofizika, kémia stb.), az apropóját főleg a Hold mellett is elhaladó Galileo és az újabb, kifejezetten őt vizsgáló Wind, ...
azonban ezt a lehetőséget ki kellett zárni, mivel a vízgőz hőmérséklete -200 és +800 °C között változik, a magas hőmérsékleti tartomány eléréséhez az elnyelt kísérőknek pedig olyan közel kellett volna keringenie a csillaghoz, ami égimechanikai ...
 Lásd még: Csillag, Égitest, Anyag, Bolygó, Hold
  
|
RSS
