Aszteroidaöv

Az aszteroidaöv legnagyobb tagját, a Cerest, 1801. január 1-jén Giuseppe Piazzi olasz csillagász fedezte fel. A körülbelül 940 km átmérőjű, közel gömbszimmetrikus égitest 2006 augusztusában kapta meg a törpebolygó minősítést.

Az aszteroidaöv eredete. Jég-kisbolygók az aszteroidaövön túl. Chiron, Plutó-Charon rendszer, Kuiper-öv.)
Üstökösök
(Megjelenésük: mag, kóma, csóva. Ellencsóva, kettős csóva. Színképük: ioncsóva, porcsóva. A csóva iránya és a napszél.

Több nagyobb méretű őskisbolygó alakult ki, amelyek azután kölcsönös ütközéseik során felaprózódtak, darabjaik szétterjedtek, és létrejött a mai aszteroidaöv.

A Mars és a Jupiter közötti zónát, ahol mozognak, aszteroidaövnek nevezzük. 1993-ban a Neptunusz pályája mögött is felfedeztek egy hasonló övet. A legnagyobb aszteroidák átmérője 20 és 100 km között mozog.

Ez az első alkalom, hogy egy távoli bolygórendszerben a miénkéhez nagyon hasonló konfigurációjú aszteroidaöv/bolygó párost találtak.

A Ceres a legnagyobb objektum az aszteroidaövben, ami főleg a Mars és a Jupiter között helyezkedik el.

Megtalálták a Naprendszer legősibb kisbolygóit
A látható és közeli infravörös tartományban végzett színképi megfigyelések alapján amerikai csillagászok beazonosították az aszteroidaöv ma ismert legidősebb kisbolygóit.

Csillagászok 38.000-re becsülik az olyan KBO-k számát, amelynek átmérője nagyobb mint 100 km. Ez mind mennyiségben, mind tömegben több százszorosa a Mars és Jupiter közti "klasszikus" aszteroidaövben található objektumokénak.

A korongból folyamatosan por távozik, amit az elképzelések szerint az ottani kisbolygók ütközései során létrejövő törmelék pótol. Lehet, hogy ez az elsőként felfedezett Naprendszeren kívüli aszteroidaövezet (8a. ábra).

Felszínét vastagabb porréteg borítja, mint a Phobosét, így korának megállapítása elég nehéz. Lehetséges, hogy a két kis égitestet a Mars az aszteroidaövből fogta be és tette holdjaivá, erre azonban egyelőre nincs bizonyíték.

See also: Aszteroida, Aszteroid, Jupiter, Csillag, Naprendszer