Tőkeművelésmód

Tőkeművelésmód
A tőke idős (2 évesnél idősebb) részeinek (törzsek, karok) metszéssel való kialakítását és a tőkeforma fenntartását nevezzük. A tőkeművelésmód a váz, amelyen folytatjuk a metszést és a termelést.

bakművelés = elágazásos tőkeművelésmód (tőkeforma), melynek elágazásai a következetes "2 világos szemes" metszés következtében alakulnak ki, karós támaszt igényel.
bakszag = népies megnevezése a kénhidrogén (H2S) szagú boroknak.

Azt követően viszont elágazások meghagyásával a fej- és a bakművelés közötti átmeneti tőkeművelésmód alakult ki.
A néhány immunis homoktalajra való sajátgyökerű szaporítóanyaggal való telepítés mellett a többi területre oltványokat ültettek.

A borvidék hagyományos tőkeművelésmódja a fej- és bakművelés közötti átmenet volt hosszú ideig. Európa-szerte ismert volt például a Buda-Sashegyi Kadarka, melyet Fekete Kadarkából készítettek.

A borvidékre jellemző a fej tőkeművelésmód soproni szálvesszős metszésmóddal. Fő jellegzetessége, hogy a termőcsapot egy vendégkaróhoz kötik és a végét a földbe dugják, mint egy fejbujtást. Gyakori volt még a magas combművelés is.

A jelenlegi szőlőtermesztésben egyszerre vannak jelen a hagyományos tőkeművelésmódok (fej- és bakművelés közötti átmenet) és a magasművelések, utóbbiak közül elsősorban a Moser-féle magasművelés, de előfordul az egyesfüggöny- és az ernyőművelés is.

szőlőtermesztőket itt ponzichternek hívták. A borvidékre jellemző a fej tőkeművelésmód
soproni szálvesszős metszésmóddal. Fő jellegzetessége, hogy a termőcsapot egy ...

A további, új telepítéseknél fajtától függően csak a Guyot, a középmagas kordon és az ennél alacsonyabb tőkeművelésmódok használata engedélyezett.
Az új telepítéseknél előírt tőkeszám min.

Lásd még: Szőlő, Borvidék, Fajta, Bor, Filoxéra