Dézsa

dézsa
Kétfülű, dongákból készült nagyobb faedény.
Szláv eredetű: horvát diĹža, szlovén, szlovák deĹža (bödön, sajtár, teknő). A közvetlen átadó a szlovén vagy a szlovák lehetett.

Dézsa Dongákból összeállított, nyitott, kétfülű faedény.
Defláció A szél által okozott erózió (Magyarországon a laza futóhomokos termőhelyeken, például az Alföldi borvidéken fordul elő).

dézsa:
Dongákból összeállított, nyitott, kétfülű faedény.
dézsmabor:
A földesúr számára a jobbágyok által tized fejében adott bormennyiség.

Az alföldi területeken a dézsa különböző méretű változatai terjedtek el. - A : mustnyerésnél a lé felfogására kisebb kádformák használatosak: bocska, tung, tunka (Dunántúl), félmetszés, kádicska (ÉK-Mo.), nagydézsa (Alföld).

Bodnár / kádár / pintér
Iparos, aki hordó, sajtár, dézsa, kád, cseber és hasonlók készítésével foglalkozik. A bodnárság az a kézműves ipar, melyet a B. űz; különösen bortermelő vidékeken van kifejlődve.

A derítőanyagok a felületükön megkötik a bor zavarosító anyagait, és velük együtt leülepednek.
dézsa
Dongákból összeállított, nyitott, kétfülű faedény.
Dionüszosz
Az ókori görögöknél a bor és a szőlő istene.

A fenekén lévő lyuk alá egy kisebb edényt (dézsa, bocskás, félmetszés stb.) helyeztek a lé felfogására. Ez úgy történt, hogy a taposókádat a földre tették, s alatta kisebb gödröt vájtak, amibe a mustfogó edényt helyezték.

Lásd még: Szőlő, Hordó, Donga, Bor, Érlelés