daráló a gabonanemüek őrlésére használt első kezdetleges készülék, melyet fokról-fokra tökéletesítettek s melyből a mai nagyszabásu malom fejlődött; ma már a régi darálót egyes vidékeken leginkább a só darálására használják, ...
Daráló, azaz zúzógép. Ez hagyományos azaz nem bogyóz, nem választja el a szőlőszemeket a kocsánytól.
Hagyományos módja az aszútészta készítése volt, amelyet hajdanán taposással, később a húsdaráló elvén működő, elektromos meghajtású géppel végeztek. Lényeges szempont, hogy a fizikai feltárás során a szőlőmagvak ne sérüljenek.
A szőlődaráló garatba felöntött szőlőt megzúzzuk. A művelet célja a bogyók héjának megrepesztése, a lédús húsának feltárása anélkül, hogy a magvak megsérülnének.
elején kezdett terjedni a szőlőzúzást könnyítő kézzel hajtott szőlőmalom (daráló, őrlő, morzsoló), amely a századfordulótól fokozatosan került paraszti használatba.
A taposást felváltó szőlődaráló - bár országszerte már 1830-tól használták - vadkerten csak 1915 körül jelent meg és terjedt el a használata. 1920-1930 körül terjedt el a módosabb gazdák között a borpumpa használata. Értékesítés ...
aszútészta Taposással vagy darálógéppel tésztaszerű péppé feldolgozott aszúszőlő, amelyet az aszúkészítés során mustban vagy borban áztatnak. átalag (ántalag) 70 literes tokaji boroshordó.
A szőlő feldolgozása során a frissen szüretelt szőlőt viszonylag gyorsan kell a feldolgozóba juttatni, majd ott a szőlő a bogyózó-, daráló gépbe kerül, ahol a szőlőfürtről leválasztják a bogyót.
Lásd még: Szőlő, Szüret, Alkohol, Borvidék, Cukor
 
|