Rút

Rút
(eszt.), a szép látszólagos ellenmondása és ellentéte, mely amazt kizárja.

Rút
Nagyon csúnya, aljas, felháborító. Származékai: rútság, rútít.
Bizonytalan eredetű. Talán a finnugor korból való ősi hangfestő szó: osztják ratak (törékeny), cseremisz rot lijes (korhad, rohad).

megbíz, "feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára; nem akaratos, nem haragos, nem verekedő, nem rút nyerészkedő; hanem vendégszerető, jónak kedvelője, mértékletes, igaz, tiszta, magatürtőztető; aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, ...

2Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos;3Nem borozó, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstől ment, ...

Mert fölemelem kezem e föld lakói ellen - mondja az Úr -, 13hiszen a legkisebbtől a legnagyobbig mindnyájan rút haszonra lesnek; a próféta ugyanúgy, mint a pap, csalárdságot művel.

De ha ritkán fordul is elő ez a megjelölés a szövegben, a királyság előtti időszaknak "Bírák kora" elnevezése ismert a bibliai hagyományból (2Sám 7,11; 2Kir 23, 22; Rút 1,1).

Mikor Júdás, az áruló, megtudta, hogy Jézust halálra ítélték, megbánta rút tettét. Visszavitte a bér gyanánt kapott 30 ezüstpénzt a papoknak és mondta:
- Vétkeztem, mert elárultam az Ártatlant.

"A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese: legeltessétek az Isten köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút ...

'Most azonban vessétek el magatoktól mindezeket: szátokból a káromlást és a rút beszédet.' (Kol. 3:8). 'hadd tanulják meg, hogy ne káromkodjanak.' (I.Tim. 1:20). 'Azt pedig tudnod kell, hogy az utolsó napokban veszedelmes idők következnek.

Lásd még: Isten, Ember, Szent, Gonosz, Törvény