Római levél
szt. Pál apostolnak a legterjedelmesebb és dogmatikai, valamint vallásbölcseleti szempontból legfontosabb levele, melyet az 58. év első hónapjaiban Korintusban irt és küldött Rómába. A levél irására az a régi vágya indította szt.
Római levél a hit általi megigazulás tanításának az összefoglalása, ami a keresztény élet alapja. Olvashatunk ebben a hit által elnyerhető isteni ajándékokról, s arról is, hogy melyek az igazi hit jellemzői, és mire is kell irányulnia a hitünknek.
A Római levél üzenete nagyrészt abból áll, hogy az üdvösség kegyelem által jön, nem tetteink vagy cselekedeteink által.
[499] A római levélhez írott kommentárok özönéből idézzük itt E. Käsemann munkáját: An die Römer, 19783, Berlin, EVA, 284.: 'Die Interpretation des Zitates wird zeigen, daß konkret an den apostolischen Auftrag gedacht wird.' ...
A Római levélnek közvetlenül kellett következnie. Pál Korintusban tartózkodott (57-58 telén), hogy Jeruzsálembe utazzék. Reméli, hogy onnét eljut Rómába és Spanyolországba (Róm 15,22-23).
A Római levél bevezetőjében (Róm 1,3-tól) található Pál előtti Krisztus-hitvallás Jézus Krisztus két létmódját, a földit és az égit állítja egymás mellé. Az első létmódban a Dávid fia megnevezést kapja, a másodikban teljhatalmú Isten Fiává teszik.
„Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik” - így fogalmazza meg a Római levél a gondviselésről szóló keresztény tan lényegét. A gondviselés nem álmodozás és fantázia szülte „olcsó vígasz”.
A Római levélben az egyesítés Izrael teljes népének és a pogányoknak egyesülésével jön létre, utóbbiak azonban megkülönböztettek maradnak, az Efezusi levélben pedig teljes egyesülés szerepel, ahol a különbség a múltban lelhető csak fel.
Ha ez a töredék a Római levél egy részletét tartalmazta volna, csupán erkölcsi értéke lenne, mert csak azt bizonyítaná, amit egyébként is mindenki vall, hiszen a kritika sem kérdőjelezi meg Pál szerzőségét a Római levelet illetően.
A prófétai írások megőrzését és minden néppel, emberrel való megismertetését pedig egyházára bízta. Pál apostol az ószövetségi egyház jelentőségéről szólva az első helyen említi, hogy "Isten rájuk bízta az Ő beszédeit" (Római levél 3:2).
" Krisztusnak ezt az evangéliumát, mely zsidóra és pogányra egyaránt hathatós, nem szégyenlelte Pál, miként a Római levélben kijelenti.
 Lásd még: Isten, Szent, Kereszt, Apostol, Ember
  
|
RSS
