Pszeudoepigráf

pszeudoepigráfia (a gör. pszeudo, 'ál' és grafia, 'írás, könyv' szavakból): késő ókori irodalmi jelenség, írásművek álnéven történő kiadása.

Az Ószövetség pszeudoepigráf iratai
Kb. i. e. 200 és i. sz. 200 között keletkeztek, bibliai szerzők művének tüntetik fel magukat. Sok közülük álmokat, látomásokat tartalmaz Ezékiel, Dániel és Zakariás stílusában.

Apokrif vagy pszeudoepigráf (hamisított) iratok
Semelyik jelentősebb mai egyház nem fogadja el őket. Némelyiküket egyes bibliaváltozatok valaha tartalmaztak, illetve egyes mai kisebb keresztény egyházak (pl. a kopt és az etiópiai) elfogadják.

Valószínű azonban, hogy azonos tekintélynek örvendett körükben néhány pszeudoepigráf könyv, mint Énoh könyve és a Jubielumok könyve, valamint a hivatalos írások, amelyek a szekta életét szabályozták (A közösség és a szent háború szabályai, ...

A leírást átvette és újabb elemekkel gazdagította, amelyek részben megvoltak már a zsidó pszeudoepigráfiában (Báruk apokalipszise), ahol a főnix a Nap és a földi világ között kiterjeszti szárnyát, hogy megvédje az emberiséget a Nap bosszújától, ...

Pszeudoepigráf iratnak tartják, ami nem feltétlenül igaz. Teszik ezt több okból is: 1. Mert az eddig megtalált kéziratok ezekből az évszázadokból származnak. 2.

[32] Hasonló vitás helyzet látható az evangéliumok pszeudoepigráfikus hagyományában. A POxy 840 szerint egy Lévi nevű farizeus és főpap a templomban megkérdezi Jézust, a tanítványok miért nem végzik el a rituális mosdást.

Lásd még: Egyház, Kereszt, Ószövetség, Keresztény, Isten