A két fiúról mondott példázatot a szőlőskertről szóló példázat követte. Az előbbiben Krisztus bemutatta a zsidó vezetőknek az engedelmesség fontosságát, az utóbbiban pedig az Izraelre árasztott áldásokról beszélt.
Példabeszéd a két fiúról
28"Mi a véleményetek erről? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz és szólt neki: Fiam, menj ki a szőlőbe dolgozni. 29Nem megyek - felelte -, de később meggondolta és kiment. 30Odament a másikhoz, és annak is szólt.
Az embert Elimelechnek hívták, az asszonyt Noéminak, a két fiút meg Machlonnak és Kiljonnak. Efraiták voltak, a júdeai Betlehemből. Odaértek Moáb földjére és letelepedtek.
Rut 1.3
Noéminak a férje, Elimelech meghalt, így magára maradt két fiával.
Mivel a törzsi áldás jogarral kapcsolatos öröksége, és a velejáró méltóság automatikusan az elsőszülöttre száll, ez a rendhagyó esemény konfliktust, vagyis "szakadást" eredményezett a két fiú között.
ahogy a Nestoriánusok istentelensége Krisztust kettőbe vágta természeténél fogva, ugyanúgy a ti tanulatlan vakmerőségetek is két fiúvá darabolja Őt: egy természetesre, és egy befogadottra.'
â†' A 3.
A harag és a neheztelés falként emelkedett a két fiú között, jobban mondva az idősebb fiú oldalán. A fiatalabb nyilván nem haragudott a bátyjára. Amíg a fal állt, a közösség nem működhetett.
Ha valakinek csak kicsiny birtoka volt és az elsoszülött megkapta a törvény által eloírt kettos részt, az is megtörtént, hogy egy-két fiúgyermeknek majdnem mindig béresül kellett elszegodnie.
A két fiú neve (Alexander és Rufus) nem zsidó elnevezés, és ez jelezheti Simon nyitott gondolkodásmódját. A nevek megadásának akkor van értelme, ha a megnevezett személyek a keresztény közösség számára ismertek.
 Lásd még: Ember, Isten, Kereszt, Gonosz, Jézus
  
|
RSS
