| |
Isai törzséből, mely rég nem hajta lombot, Sőt ágak nélkül állt, egy vesszőszál eredt, S gyümölcsként a világ üdvét termette meg, Ki mindazt élteti, ami halálba romlott.
1Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. 2Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. 3Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége.
Dávidnak, Isai fiának szózata, annak a férfiúnak szózata, a ki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje és Izráel dalainak kedvencze. 1 Sám. 16,1., 1 Sám. 16,13., 2 Sám. 12,7., 2 Sám. 12,8.
Ez trombitát fuvata, és monda: Nincsen nékünk semmi közünk Dávidhoz, és semmi örökségünk nincsen az Isai fiában. Azért oh Izráel, oszoljatok el, kiki az ő sátorába. 1 Kir. 12,16.
Simeon szavai Ésaiás próféciáját juttatták eszébe: "Származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
Ézsaiás 11:1-4 1 És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
25,10 De Nábál így válaszolt Dávid szolgáinak: Ki az a Dávid, ki az az Isai fia? Manapság sok olyan szolga van, aki elszökött urától.
" (Ésa 7, 11) Megint másutt pedig: "Származik egy vesszőszál Isai törzsökéből [...] akin az Úr lelke megnyugszik." (Ésa 11, 1-2) Ezekről a jövendölésekről összefoglaló értelemben ezt mondja a próféta: "A Seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt.
Lásd még: Isten, Dávid, Izráel, Ember, Biblia
 
|