| |
A hálátlanság büntetése 4Én vagyok az Úr, a te Istened, amióta elhagytad Egyiptom földjét; rajtam kívül más Istent nem ismerhetsz, nincs kívülem más Szabadító. 5Én tápláltalak a pusztában, az aszú földön.
Egyesek hálátlansággal és árulással válaszoltak fáradozásaira, de nem használta fel hatalmát az árulók megbüntetésére. Higgadtan és önzetlenül szolgált tovább a nép érdekében. Soha nem hagyott alább erőfeszítése, és nem csökkent érdeklődése.
Bejön az ember életébe a hálátlanság, elégedetlenség, s esetleg a lázadás is. Jó értelemben is fel lehet fogni ezt természetesen, hogy az ember többre akar jutni, mint szülei.
A tíz bélpoklos meggyógyítása és hálátlansága az egy samaritánust kivéve (Lk. 17:11-19) 173. Tanítások az Ő eljövetele mikéntjéről, Noé és Lót napjaira, esetére emlékeztetve (Lk. 17:20-37) ...
Ha az igaz keresztény látja, hogy felebarátjának valamiben hasznára lehet, nem habozik, nem késlekedik, nem kíméli magát, nem emlegeti érdemeit, nem zúgolódik, nem ernyed el, akár hála, akár hálátlanság a bére, nyugodtan, derűsen szolgál tovább.
" Érdekes a nyelv széles elterjedéséről vallott elmélete: tekintettel arra, hogy az ótestamentumi zsidó nép kiesett Isten kegyéből hálátlansága miatt, Isten a görög népet és nyelvet juttatta el egész Ázsiába és Európába, mert azt akarta, ...
Az isteni követek folyamatos küldése a nagy hálátlansággal szemben Isten jóságos gondoskodását igazolja.[23] A perikopa abban tér el az Iz 5-ben ábrázolt helyzettől, hogy az utóbbiban a szőlő nem hoz jó termést, hanem csupán vadszőlőt terem.
See also: Ember, Isten, Szent, Halál, Remény
 
|