Arculütés

arculütés
tenyérrel mért csapás az arcra, ami több népnél egyúttal szimbolikus cselekedet bizonyos ünnepek alkalmával. 1 rómaiak A.-sel tettek ö rabszolgákat szabad emberekké. A középkorban, legfőképen a német udvaroknál az apródokat A.

Mert milyen dicsőség az, ha mint bűnösök, eltűritek az arculütést? Ha ellenben jót tesztek, és mégis türelmesen szenvedtek, az kedves az Isten előtt.
1Pét 2.21 ...

A "pofon" vagy "arculütés" (hrapiszma) szónak talán az a rendeltetése, hogy az Iz 50,6 (LXX) versét idézze emlékezetünkbe: "Hátamat odatartottam az ostorcsapásoknak, arcomat a pofonoknak" (sziagonasz mou eisz hrapiszmata).

See also: Ember, Szent, Templom, Helytartó, Péter