Pióca
(állat, Hirudo L.), szoros értelemben véve a gyógyászatban itt-ott még most is alkalmazott orvosi P. vagy nadály, tágabb értelemben a Hirudo-nemnek valamennyi faja.
Pióca
Nadály, sekély vízben élő, vérszívó gyűrűsféreg, másokon élősködő, valakit állandóan szipolyozó ember.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén, szlovák pijavica.
Közönséges a halpióca (Pisciola geometra), ami a halak álomkórját okozó Cryptobia véglények (Protista) terjeszti vektora. Az állkapcsos nadályoknak feji szívókorongjuk is van. Fogazott, három pár kitines állkapcsukkal ejtenek sebet az áldozaton.
Faluhelyen, ahol a múltban a doktor igen ritka vendég volt, a szárított gyökerek, "kígyóháj", "sárkánypor" mellett ott állott befőttesüvegekben a gutaütés előkelő házi orvosszere - a pióca is.
A tó vizében tömegesen él a gyűrűsférgek törzsébe tartozó orvosi pióca. A pióca igen érzékeny a víz szennyezettségére, ezért csak tiszta vizű tavakban él. Az állandó testhőmérsékletű állatok vérét szívja. Nyála véralvadás gátló anyagot tartalmaz.
fejéről és sötétszínű szemeiről, potrohának világos tőszelvényeiről és tarka lábairól lehet felismerni, ráveti magát ezekre a lisztmolykukacokra és kívülről helyezi azokra petéit. Az azokból kikelő hernyó külső parazitaéletet él és mint valami pióca, ...
: pióca). Ezért megfontolandó hogy akvárium helyett akvaterráriumban tartsuk. A növendék egyedek teljes mértékben szárazföldi életmódot folytatnak. Tartásuk nyirkos, párás, csobogóval ellátott erdei környezetet szimuláló terráriumban ideális.
Szintén jelentős számban fordulnak elő az inkább növényzethez kötődő ragadozó és ektoparazita pióca (Hirudinea) fajok.
 Lásd még: Csiga, Denevér, Giliszta, Szúnyog, Fecske
|
