| |
Kormorán
Fekete vízimadár, kárókatona.
Nemzetközi szó a francia cormoran nyomán, amely egy ófrancia corp maren (tengeri holló) folytatója, elemeinek forrása a latin corvus (holló), illetve marinus (tengeri) a mare (tenger) nyomán.
Fészkelő kormoránok a Krakkói Állatkertben
Előfordulás: télen Észak-Amerika keleti, Európa, Észak-Afrika partvidékén, Indokínában, Indonéziában, Ausztráliában, Új-Zélandon, a Nílus mentén, nyáron Közép- és Kelet-Európa, Skandinávia, ...
Ezt a nagy kormoránfajt1741-ben fedezte fel Georg Wilhelm Steller német természettudós. Steller részt vett Vitus Bering expedícióján azokon a vizeken, amelyeket ma Bering-tengernek nevezünk.
Miután a terület 1997 óta vadászati kíméleti terület lett, első számú zavaró tényezővé lépett elő a kormoránok riasztása címén történő lövöldözés, amely ugyanolyan hatékonysággal zavarja el a védett madarakat, mint a rendszeres vadászat korábban.
Kínában a nagytestő halászmadarat, a kormoránt alkalmaztak annak idején erre a feladatra. A hosszú ideig is a víz alatt úszni képes kormorán rendelkezik egy különleges tulajdonsággal: torkát igen nagyra képes kitágítani.
Csendes, nyugodt időben néha egy óra hosszat vagy még tovább is egészen mozdulatlanul fekszenek, úgyhogy a sirályok és kormoránok leszállanak a testükre.
Elsősorban egerészölyv, holló, varjú, esetenként parlagi sas, rétisas, ritkán fehér gólya, szürkegém és kormorán elhagyott fészkeit foglalja el. Nászrepülésük az időjárás függvényében január végén, február elején kezdődik.
Miután a kormorán megfogta a halat, ösztönösen felhozta a felszínre a zsákmányt, de a nyakkarika nem engedte a madár torkát kitágulni, s ezért az a halat sem nyelhette le.
Kormoránok (Plalacrocorax cabro) és kis kárókatonák (Plalacrocorax pygmaeus) szárítkoznak a száraz fatörzseken. A vadászó békászó sas (Aquila pomarina) is időnként feltűnik a kiterjedt vizek felett.
rengeteg gólyaalakúval bővült, több családot hozzáadva több családot, beleértve a pingvineket, búváralakúakat, vöcsökféléket, viharmadár-alakúakat, lilealakúakat (gázlómadarak, sirályok, csérfélék és alkák), gödényalakúakat (pelikánok, kormoránok, ...
A madarak a halak elfogyasztása után visszasétálnak a kifutóba, ahol csatlakoznak a kormoránokhoz, és a tóba dobott halakat eszegetik. A mosómedvék természetes növényzetű, tóparti élőhelyén etetőoszlopok kerültek felállításra.
 Lásd még: Delfin, Lazac, Kárókatona, Gödény, Sólyom
|
